Tíz kérdés a cionistákhoz

Weissmandl rabbi

Tíz kérdés a cionistákhoz - Weissmandl rabbi a cionisták kettősmércéjéről ...

Michael Dov Weissmandl rabbinak (1903–1957), a Nitra Yeshiva volt dékánjának 1948-ban publikált nyilvános kérdéssorozata cionista vezetőkhöz (angolról magyarra fordítva):


"1. Igaz-e, hogy 1941-ben és 1942-ben is a német Gestapo az európai zsidóknak újra felajánlotta a Spanyolországba való átszállításukat, amennyiben lemondanak németországi és a megszállás alatt álló franciaországi vagyonukról.

a) a deportáltak közül senki nem utazhat Spanyolországból Palesztinába, és...

b) ...a deportáltakat Spanyolországból az USA-ba és a Brit tartományokra szállítsák át, ahol letelepedhetnek; részükre belépési útlevelet az ott élő zsidóság intézné.

c) 1000 $ váltságdíjat fizet a Zsidó Ügynökség minden családért, amikor azok megérkeznek a spanyol határra; naponta ezer család érkezik.


2. Igaz-e az, hogy a cionista vezetők Svájcban és Törökországban megkapták ezt az ajánlatot azzal a világos magyarázattal, hogy a deportáltak célállomásai -- Palesztina kivételével -- a Gestapo és a Mufti közötti egyezmény alapján jött létre.


3. Igaz-e, hogy a cionista vezetők válasza erre nemleges volt, a következő megjegyzésekkel:

a) a deportáltak célállomásának kizárólag Palesztina jöhet számításba;

b) az európai zsidóknak el kell fogadniuk a nagyobb szenvedést és halált; sokkal nagyobbat, mint más nemzeteknél ahhoz, hogy a dicsőséges szövetségesek a háború végén beleegyezzenek egy zsidó állam megvalósításában.

c) váltságdíj nem lesz.


4. Igaz-e, hogy a Gestapo-ajánlatra küldött nemleges [cionista] üzenet a gázkamrák létezésének tudtával jött létre; az ajánlat visszautasítása esetén ez utóbbi lenne az alternatíva.


5. Igaz-e, hogy 1944-ben, a magyar [zsidó] deportálások idején is született hasonló ajánlat, ami szerint a magyarországi zsidók teljes létszámának a megmentéséről volt szó.


6. Igaz-e, hogy ugyanaz a cionista rangszervezet újra visszautasította az ajánlatot (miután a gázkamrák már milliók életét követelte).


7. Igaz-e, hogy a háború idején, a tömegmészárlások magaslatán az angol Parlament 270 tagja -- a Németországgal való diplomáciai tárgyalásoknál -- mintegy félmillió európai zsidó elszállítását javasolta, akiket áttelepítettek volna a Brit tartományokra.


8. Igaz-e, hogy ezt az ajánlatot a cionista vezetők ezzel utasították vissza: "Kizárólag Palesztinába!"


9. Igaz-e, hogy az angol kormány 300 rabbinak és családjaiknak adott ki útleveleket, hogy Törökországon keresztül menjenek a Mauritius-tartományokba. A Zsidó Ügynökség leszabotálta ezt a tervet, mondván, hogy ez nem egyéb, mint hűtlenség Palesztina iránt, és a 300 rabbit és családját el kell gázosítani.


10. Igaz-e, hogy a fent említett tárgyalások alatt Chaim Weizmann, Izrael első államférfia ezt mondta: "A zsidó nemzet legértékesebb része már Palesztinában van, és a Palesztinán kívül élő zsidók nem fontosak."

Weizmann 'csapatkapitánya', Greenbaum azzal erősítette meg ezt a kijelentést, hogy "egyetlen tehén Palesztinában többet ér, mint Európa összes zsidaja".


Hasonló kérdéseim lennének még, amelyeket intézhetnék ezekhez az ateista degeneráltakhoz -- akiket úgy hívnak, hogy "zsidó államférfiak" --, de egyelőre hadd válaszoljanak meg erre a tíz kérdésre. Ezek a nagy előrelátó cionista "államférfiak" véget akartak vetni kétezer éves isteni zsidó alárendeltségnek és politikai engedelmességnek. Erőszakos harciasságukkal Európában lángra gyújtották az antiszemitizmust, és sikerrel egybeforrasztották a zsidógyűlöletet a náci Németország és a környező országok között. Ezen államférfiak szervezték meg 1933-ban a Németország elleni bojkottot, ami annyit ártott Németországnak, mint amikor szúnyog megcsípi az elefántot - ugyanakkor balsorsot hozott az európai zsidóságra.

Abban az időben, amikor Amerika és Anglia még békességben élt együtt a Hitler nevű veszett kutyával, a cionista "államférfiak" cserbenhagyták az egyetlen politikai egyetértést, és a bojkott miatt őrjöngő kétségbeesésbe taszították a német vezetőt.

A zsidó történelem legkeserűbb időszaka után a cionista "államférfiak" becsalták az összegyötört menekülteket a DP-táborokba, ahol éhínség és megaláztatás várt rájuk, vagy pedig a választás lehetősége: kivándorlás sehová máshová, csak Palesztinába. A cionista "államférfiak" fellázították, és lázítják ma is az elkeseredett zsidó ifjúságot a hasztalan háborúra az olyan világhatalmak ellen, mint például Anglia, meg az arabok milliói.



Ugyanezen cionista „államférfiak” nyomják előre a világot újabb háborúba, ami teljesen a Szentföld körül forog. Hogy mi történik majd az arab félholdas Palesztina zsidó lakosságával Európában vagy az USA-ban, őket nem érdekli. A világon az egyre nagyobb antiszemitizmus az ő "államférfiasságuknak" köszönhető.

A "szeretlek, Izrael" álarc mögött a cionista „államférfiak” rávettek sok zsidót arra, hogy a Tóra és a Bölcsek helyett a cionizmus gazember alapítójának legyenek a rajongói. Nagy a jelentősége annak, hogy Herzl a diaszpóra kérdéseinek megoldásaként eredetileg a zsidók keresztény hitre való áttérítését akarta. Csakhogy ezt nem fogadták el a zsidó tömegek, s ezért Herzl megmaradt a cionizmusnál." (...)


Az angol nyelvű cikk itt olvasható: http://www.nkusa.org/Historical_Documents/tenquestions.cfm, valamint http://fantompowa.net/Flame/weissmandel_ten_questions.htm