Megdőlt az antiszemitizmus genetikai alapja
Szegő Iván Miklós|2013. 01. 17., 6:36|Utolsó módosítás:2013. 01. 17., 10:08|
Címkék:Arthur Koestler, Kaukázus, Don, Kazária, zsidó vallás, zsidók, kazár birodalom, kazár, genetikai állomány, genetika, zsidóság
A Pesten született világhírű írónak, Arthur Koestlernek mégis igaza lehet: új genetikai vizsgálatok alapján a ma élő zsidóság 90 százaléka csak kis részben közel-keleti, azaz szemita eredetű. A kelet- és közép-európai zsidók inkább kaukázusi népekkel rokoníthatók. Ezzel gyakorlatilag megdőlt az antiszemitizmus genetikai alapja.
Az európai zsidóság - amely a világ 13 milliós zsidóságának 90 százalékát jelenti - eredetéről régóta vitatkoznak a szaktudósok. Sokáig megmosolyogták az 1905-ben Budapesten született író, Arthur Koestler "fantasztikus elméletét". Eszerint a volgai, doni pusztákról és az elő-kaukázusi térségből érkezett az európai zsidók őseinek zöme, az egykori kazár birodalom területéről - és nem Palesztinából. Koestler - aki a Sötétség délben című antisztálinista művével vált világhírűvé - ezt az elméletet egy 1976-os könyvében, A tizenharmadik törzsben fejtette ki, amely 1990-ben jelent meg magyarul.
Arthur Koestler
A kazár birodalom a hun birodalom egyik "utódállama" volt, amely különböző eredetű és vallású törzsek szövetségéből állt. A kazárok kezdetben két másik nagy birodalommal, Bizánccal és az arabokkal küzdöttek az i. u. 7. században. Az arabokkal a Kaukázus hágóinak környékén hadakoztak: ezektől északra a kazárok, délre az arabok terjesztették ki a befolyásukat. A kazárok az orosz államiság kiépülésekor gyengültek meg először (az i. u. 10. században). Gyengülésüket részben a magyarok és a kabarok kiválása okozta a kazár törzsszövetségből.
A magyarokat a besenyők támadása a mai Kárpát-medencébe szorította, itt a szintén a kazár törzsszövetségből kiszorult kabar törzsekkel foghattak össze. Hogy a kabarok vallása mi lehetett, nehezen eldönthető, de nem kizárt a zsidó hatás sem. A kabarokat egyes kutatók az Aba nemzetséggel hozzák összefüggésbe, így Aba Sámuel királyunk neve akár zsidó kapcsolatokat is sejtethetne. A középkori európai államokban nem fordul elő a Salamon sem mint királyi név. A magyar államalapítás után pár évtizeddel mégis volt egy ilyen királyunk is.
A zsidó államvallást i. u. 740-ben felvevő központi kazár törzsek nem maradtak fenn népként. Nyelvükről is csak spekulálni lehet, talán valamilyen török nyelven beszéltek. Nevüket ugyanakkor Magyarországon számos településnév őrzi. Koestler a magyar régészre, László Gyulára hivatkozva azt írja, hogy a 10. században Magyarországon működő arany- és ezüstművesek kazárok voltak.
A kazár birodalom harcosai
A lengyel királyság alapításáról szóló legendákat is felidézi Koestler, amelyben némi kazár szerepet vél felfedezni, ahogy idéz olyan bizánci forrásokat is, amelyek szerint a magyarok Dalmáciában zsidó harcosokkal együtt küzdöttek. Ausztriában pedig rég letűnt zsidó hercegek névsorát említi, akik talán a magyar honfoglalás után kerültek az alpesi tájakra. Mindezeket a részleteket rendkívül nehéz ellenőrizni, nem véletlen, hogy a szakértők korábban nem vették egészen komolyan Koestler alapgondolatát sem a kazár-zsidó rokonságról - pedig azt most genetikai vizsgálatok igazolni látszanak.
Kerülő úton vizsgálták a kazár-zsidó rokonságot
A genetikusok nem vizsgálhatták közvetlenül a kazárok genetikai örökségét, hiszen ez a nép nem maradt fenn a történelem során. Így az európai zsidóság eredetének megfejtéséhez más módszert kellett alkalmaznia az amerikai Johns Hopkins egyetem orvosi fakultásán dolgozó kutatónak, Eran Elhaiknak, aki a Genome Biology and Evolution című kiadványban publikálta eredményeit.
Lengyel zsidók 1925-ben
Megállapította, hogy az európai zsidók leginkább kaukázusi, illetve a kaukázusiakhoz kapcsolódva más elő-ázsiai népekkel, így török-iráni népcsoportokkal rokoníthatók leszármazásukat tekintve. Bár van szemita (azaz közel-keleti, például az arabokkal, így főleg a palesztinokkal rokonítható) genetikai öröksége is a ma élő európai zsidóknak, ez csak a harmadik jellemző összetevője genetikai állományuknak - ennél még az európai összetevők is markánsabbak.
Hogyan lett részben mégis szemita az európai zsidóság?
Ha az európai zsidóság többsége döntően kaukázusi eredetű, akkor hogyan kerültek a szemita és az európai gének a népességbe? Ennek oka Eran Elhaik szerint az, hogy Európából folyamatos volt a tényleg szemita eredetű, de Nyugat-Európában az ottani népességgel keveredő zsidók beáramlása Kazáriába.
A görög-római időkben vagy kicsivel azután Nyugat-Európába került zsidók az i. u. 5-14. század között érkeztek Kazáriába. De a Kazár Birodalom két közel-keleti forrásból is kapott valódi szemitákból álló vallási és genetikai "utánpótlást": a Kaukázuson át ugyancsak nagy számban érkeztek mezopotámiai (szemita) zsidók és Júdeából, azaz a mai Izrael területéről is indultak szemita eredetű csoportok.
Ezek az azonos vallású, de eltérő származású csoportok Kazária déli részén, a Kaukázus előterében keveredtek egymással, illetve bizonyos kaukázusi népekkel is. (A kazárok az i. u. 7-8. században lerohanták a kaukázusi népeket, az örményeket és a grúzokat.) Így a legnagyobb fokú rokonság a mai örményekkel mutatható ki az európai zsidóság körében. A zsidó vallású népekkel kevésbé keveredő grúzok egy kicsivel - de nem sokkal - távolabbi rokonai a mai európai zsidóknak.
Zsidók imádkoznak Jeruzsálemben, 1870-ben
Eran Elhaik kutatásai úgy összegezhetők, hogy a ma élő zsidóság genetikai öröksége négy döntő elemből tevődik össze: a zsidó vallást egykor önként felvevő (nem szemita) kazárokból, a görög-római időkben Európába vándorolt zsidóságból, illetve a mezopotámiai és a júdeai zsidóságból. Így a kazárok hozták a kaukázusi-elő-ázsiai örökséget, míg a görög-római zsidók a nyugat-európai és részben a kelet-európai géneket. Szemita örökséget pedig a görög-római, a mezopotámiai és a júdeai zsidók egyaránt adtak át a ma élő zsidóságnak.
Állításait Elhaik háromféle kutatási metódussal is igazolta. Hangsúlyozta, hogy eredményei azért tekinthetők újnak, mert eddig a kaukázusi népek genetikai állománya nem volt ismert kellő részletességgel, és ezért volt bizonytalan mindeddig a zsidóság genetikai öröksége.
Megdőlt a rajnai elmélet
Elhaik kutatásai nemcsak Koestler sejtéseit igazolhatják, hanem a korábbi, Koestler által is vitatott elméleteket is cáfolják. Így aligha tartható ezután az az álláspont, hogy a Palesztinából a sorozatos üldözések következtében - legutolsóként az i. u. 7. században - Nyugat-Európába került, valóban szemita eredetű zsidók a Rajna-vidékéről terjedtek volna el az egész világon. A nyugat-európai zsidók ugyanis rendkívül kevesen voltak, és állandó üldözéseknek, pogromoknak, gyilkosságoknak kitett kis csoportjaik egyszerűen nem adnak magyarázatot arra, hogy a középkor végén, az újkor elején hogyan létezhetett Kelet-Európában már félmilliós létszámú zsidóság.
A kelet-európai zsidóság németes, jiddis nyelvére az adhat magyarázatot, hogy a kazár birodalom felbomlása után a kazárok a lengyel-litván közös állam területeire áramlottak be, ahol a városokban Koestler szerint mintegy négymillió német élt a középkorban. Minthogy az eredetileg nomád, illetve földművelő kazárok nem folytathatták - a zsidókat korlátozó középkori megkülönböztetések miatt - a mezőgazdasági tevékenységüket, a városokban települtek meg, ahol a németekkel találkoztak, és lassan egyre több német szó keveredett beszédükbe.
http://www.origo.hu/tudomany/tortenelem/20130116-genetikai-kutatas-az-europai-zsidosag-eredete-es-a-kaukazusi-nepek.html
És most pedig következzen az én személyes kutatásom, amelyben segítségemre volt pár történész ismerősöm is, akik nem utasították el a kérésemet. Tisztelettem ezen embereknek de elsősorban Baranyai Veronikának Münchenben
Linn János
Kazárok-e a zsidók?
A zsidókérdéssel foglalkozó irodalomban és ezen keresztül a sajtóban is újabban minduntalan azzal a történelemhamisítással találkozunk, mely szerint a zsidóság óriási hányadában nem is zsidó, hanem „mongoloid“ kazár eredetű népcsoport, amely a zsidó vallást adoptálva most zsidóként szélhámoskodik, és rontja az igazi zsidók hitelét és hírnevét.
Kazár lovas harcos hadifogollyal (VIII. századi ábrázolás a nagyszentmiklósi kincs 2. számú korsójának egyik díszítése; kép: Wikipédia)
Feltűnő ennél az akciónál még az is, hogy a kazárokat a legellenszenvesebb színben tünteti fel, erkölcsileg romlott, fajtalankodó és buja népnek állítja be, valószínűleg abban a törekvésben, hogy a nemzeteknek a zsidókkal szemben érzett ösztönös ellenszenvét ily módon a fiktív és imaginárius kazárokban reagáltassa le.
A zsidóság ezt a fikciót első ízben Magyarországon dobta be a közvéleménybe az egyre erősödő zsidóellenesség ellensúlyozására. Történeti alapja mindössze az, hogy Jeruzsálem elpusztítása után a kiűzött zsidók egy része a Fekete-tenger térségébe szivárgott be, és a Kaspi-tó körül elterülő kazár birodalomba is behatolt, s ott rohamosan meggazdagodva nagy befolyást gyakorolt a kazár kánokra. Bulan kazár kán ennek a befolyásnak hatása alatt 745-ben 2000 fő emberével együtt zsidó hitre tért át. Zsidó állítás szerint az áttérést egy keresztény, mohamedán és zsidó papok között lefolyt hitvita előzte meg, amelyből a zsidó vallás képviselője került ki győztesen. Tény ezzel szemben az, hogy Bulan kán reálpolitikai okokból választotta az új vallást. A valláscsere azonban csak a felületén érinthette a kazár népet, mert a városoktól messze eső részek még évszázadok múlva, a kazár birodalom összeomlásakor teljesen érintetlenek voltak a zsidó vallástól. A honfoglaló magyarsághoz 8. törzsként csatlakozó kazár csoport is a zsidó vallás elleni tiltakozása jeléül tette meg ezt a lépést. De az áttért rétegeknél sem ereszthetett mélyebb gyökeret a zsidó vallás, mert pl. a kazár kánok mindvégig kazár módra éltek.
A kazár nép a XIII. században a tatárjárás áradatában merült el és semmisült meg egészen. A fennmaradt kazár eredetű részei részben az oroszokba, részben pedig a tatárokba olvadtak bele. A zsidó eredetű részei Európa különböző államaiba, főleg Konstantinápolyba telepedtek át, csak kisebb szilánkjai szivárogtak át a lengyel királyságba, ahol aztán a később német földről bevándorolt zsidók szívták fel őket.
A kazárnak nevezett ún. keleti zsidóság nem kazár, hanem németországi eredetű. Azon zsidók utódai, akiket a felháborodott elszászi, schwabeni és mainfrankeni céhek bajor Lajos császárnak 1347-ben bekövetkezett halálát követő interregnumban a német városokból kiűztek, és Lengyelországban találtak menedéket. Lengyelországban Nagy Kazimir király (1330-1370) Eszterka nevű zsidó szeretőjének befolyása alatt olyan egyedülálló privilégiumokat adott a zsidóknak, amely nemcsak különálló faji jellegük megtartását, de nagyarányú elszaporodásukat is lehetővé tették. Külön faji jellegük kidomborítására érintkezési nyelvként a mainfrankeni német dialektust használták, melyek héber szavak hozzákeverésével „jiddis“ nyelvvé fejlesztették ki.
A kazárok egy török fajú, lovasnomád nép volt. Ugyanabból az alapfajból szakadt ki, mint a vele rokon, illetve fajilag azonos hunok, avarok, besenyők, kunok, bolgárok és a honfoglaló magyarságnak bolgár-török részlege. Nyelve a többi rokonnép által beszélt török alapnyelv egyik dialektikus elhajlása volt. A történettudomány ma minden részletében ismeri a török fajú lovasnomád népek kultúráját, vallási rendszerét, társadalmi szerkezetét stb., így tudjuk azt is, hogy a kazárokra ráfogott erkölcsi lezüllöttség, fajtalankodás, bujaság üres kitalálások. A kazárok ezer éven át védték és tartották birodalmukat a mongol térségből kirajzó rokonnépek állandó támadásaival, az orosz terjeszkedéssel és a kelet-római birodalom hódítási törekvéseivel szemben. Egész történeti szereplésük alatt olyan katonai erényeket tanúsítottak, amelyek merő kontrasztban állnak az általános zsidó magatartással.
Ha igaz volna az az állítás, mely szerint a keleti zsidóság kazár, a nyugati zsidóság pedig mint a Júdeából kiűzött zsidók egyenes leszármazottai szemita eredetű lenne, akkor a két csoport között olyan hatalmas faji eltérés mutatkozna, hogy az fajilag nem volna azonosítható. Márpedig mindkét csoport tagjai faji karakterisztikumuknál fogva első látásra identifikálhatók. A két csoport ezenkívül egész magatartásában, viselkedésében, pszichológiai reakciójában, mentalitásában és ösztöneiben sem különbözik egymástól, ebben a vonatkozásban a két csoport annyira egy, hogy ezen még a klíma, táplálkozás, életmód átformáló faktorai sem tudtak lényeges változásokat előidézni.
Nincs ezért egymással ellentétben álló nyugati „szemita“ és keleti „kazár“ zsidó. Csak egyfajta zsidó van, és ez az 5000 éves örök, változhatatlan, más fajokat mélységesen lenéző, fajtájához makacsul ragaszkodó ZSIDÓ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.